Hogyan beszélgessünk a szülővel, ha másként látjuk a vizsgálat szükségességét?
Fontos téma, gyakori példa. Beszéljünk róla!
Egy szülő azt mondja: „Én is ilyen voltam gyerekként, mégis felnőttem.” Lehet, hogy saját tapasztalata megnyugtatja, és ezért nem látja szükségesnek a vizsgálatot. Szakemberként közben olyan helyzeteket is láthatunk, amelyekben a gyermeknek segítségre lehet szüksége. Hogyan beszéljünk erről úgy, hogy mindkét nézőpont helyet kapjon?
Amikor a vizsgálattal kapcsolatban bizonytalanság jelenik meg, az információk átadása mellett a szülő nézőpontjának megértése is fontos. Néhány tudatosan feltett kérdés segíthet abban, hogy kiderüljön, mit lát a szülő, mitől tart, és milyen információra van szüksége.
Miért az EMK szemléletéből indulok ki?
Szakemberként és édesanyaként is közel áll hozzám az erőszakmentes kommunikáció (EMK) szemlélete. Régebben a nehéz beszélgetésekben könnyebben elárasztottak az érzelmeim. Ez ma is előfordul, de az EMK négy eleme segít egy pillanatra hátrébb lépni, és tudatosabban jelen lenni.
Marshall B. Rosenberg A szavak ablakok vagy falak című könyve is hatott arra, ahogyan ezekről a beszélgetésekről gondolkodom. Az alábbi megfogalmazásokat és kérdésötleteket saját szakmai tapasztalataimból kiindulva gyűjtöttem össze. A négy elemet kommunikációs szemléletként használom; a példamondatok a helyzethez és a szakember saját stílusához igazíthatók.
1. Megfigyelés: mi hangzott el, és mit teszünk hozzá mi?
A megfigyelés során azt különítjük el, amit ténylegesen látunk vagy hallunk, attól, amit mindebből értelmezünk. Ha a szülő azt mondja: „Én is ilyen voltam gyerekként, mégis felnőttem”, ezt valóban hallottuk tőle. Az, hogy „ellenáll a vizsgálatnak”, már a mi értelmezésünk. A mondat önmagában nem árulja el, pontosan mit gondol a vizsgálatról.
Nem mindig könnyű különválasztani a megfigyelést az értelmezéstől, különösen, ha gyorsan kell reagálnunk. A párbeszéd érdekében mégis érdemes megállni ennél a különbségnél. Segíthet, ha előbb az elhangzott mondatra kérdezünk rá: „Amikor azt mondja, Ön is hasonló volt gyerekként, melyik tapasztalatára gondol?” Így a szülő maga mondhatja el, mi fontos számára ebben a párhuzamban.
2. Érzés: ellenőrizzük, jól értjük-e a szülőt
A szülő érezhet bizonytalanságot, aggodalmat vagy akár megkönnyebbülést is, de ezt nem tudhatjuk biztosan helyette. Ezért az érzések visszajelzése legyen óvatos, és hagyjon teret a pontosításnak:
„Azt hallom, hogy sok bizonytalanság van Önben a vizsgálattal kapcsolatban. Jól értem?”
„Mi az, ami a vizsgálattal kapcsolatban leginkább bizonytalanná teszi?”
Ha nem találtuk el, a szülő kijavíthat bennünket. Ez is közelebb vihet ahhoz, hogy értsük egymást. A visszajelzés nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértünk; azt jelzi, hogy komolyan vesszük, amit átél.
3. Szükséglet: mi fontos neki ebben a helyzetben?
Lehet, hogy a szülő számára a gyermek biztonsága, a tiszta tájékoztatás vagy a saját tapasztalatának meghallgatása a legfontosabb. Ezt sem kell előre eldöntenünk. Megkérdezhetjük:
„Mi lenne most a legfontosabb Önnek?”
„Mi segítene abban, hogy biztonságosabbnak érezze ezt a folyamatot?”
Ha a szülő maga hozza szóba a gyerekkorát, és nyitott rá, tovább is kérdezhetünk: „Mesélne arról, milyen saját gyermekkori tapasztalata jut eszébe most?”
Nem szükséges minden beszélgetésben a múltját feltárni. A kérdés akkor lehet hasznos, ha segít jobban érteni, hogyan látja most a gyermekét és a vizsgálatot.
Kiegészítő lépés: világos tájékoztatás
A szülő kérdéseire egyértelmű válaszok is kellenek. Elmondhatjuk röviden, miért merült fel a vizsgálat lehetősége, hogyan zajlik, milyen kérdésekre adhat választ, és mikor, hogyan kapnak visszajelzést:
„Elmondom röviden, mire számíthatnak.”
Érdemes arra is kitérni, miben segíthet mindez a gyermeknek. A vizsgálat során szerzett információk segíthetnek jobban megérteni, mely helyzetekben érzi magát otthonosan, mikor van szüksége több támogatásra, és mi segítheti őt a tanulásban, a társas kapcsolatokban vagy a családi mindennapokban. Az adott vizsgálat kereteihez igazodva beszélhetünk arról is, milyen támogatási lehetőségeket lehet majd mérlegelni az eredmények alapján.
Itt különösen hasznos lehet megállni egy pillanatra: „Mi az, amit érdemes még pontosítanunk?” Így kiderülhet, hogy valóban arra válaszoltunk-e, ami a szülőt foglalkoztatja.
4. Kérés: legyen kézzelfogható a következő lépés
Az EMK negyedik eleme a konkrét, megvalósítható kérés. A beszélgetésben ez segíthet abban, hogy a szülő és a szakember közösen tisztázzon egy következő lépést. Például:
„Mit szólna ahhoz, ha közösen összeírnánk, milyen kérdésekre szeretnénk választ kapni a vizsgálattól? Melyikkel kezdjük?”
A szülőt konkrét megfigyelések megosztására is kérhetjük. Ha például a pedagógus azt jelezte, hogy a gyermek nehezen kezd bele az új feladatokba, így kérdezhetünk:
„Megkérhetem, hogy mondjon egy otthoni példát, amikor nehéz elkezdenie egy új feladatot, és egy másikat, amikor könnyebben megy neki? Mi segít olyankor?”
Ezzel a beszélgetésben a nehézségek mellett a gyermek erősségei és a már működő segítségek is megjelennek. Külön is kérhetjük a szülőt: „Mesélne egy olyan helyzetről, amelyben a gyermeke magabiztosnak érzi magát? Ezt is szeretném figyelembe venni.”
A végén érdemes megkérdezni: „Mit szeretne még tisztázni, mielőtt a következő lépésről beszélünk?” Ha a vizsgálat folyamatának van kötött menete, azt világosan mondjuk el. A kérés akkor segít, ha a szülő érti, mire kérjük, és mi történik utána.
Közös kiindulópont
Közös kiindulópontunk a gyermek érdeke és jólléte. Sokunknak természetes, hogy figyelünk a szülő nézőpontjára. A hétköznapok sűrűjében mégis könnyen előtérbe kerülhet a gyors megoldáskeresés vagy a magyarázat. Éppen ezért érdemes időről időre tudatosan végiggondolnunk, hogyan szeretnénk jelen lenni ezekben a beszélgetésekben és emlékeztetnünk magunkat erre.
Ezt az írást közös szakmai együttgondolkodásra szánom. A munkámban én erre törekszem. Nektek mi segített, amikor egy szülővel másként láttátok a vizsgálat szükségességét? Szívesen olvasom a jó gyakorlataitokat és a tapasztalataitokat.
Szakmai háttér és könyvajánló
- Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak. A könyv sokat segített abban, hogy tudatosabban figyeljek arra, mit hallok meg a másik mondatából, és hogyan fogalmazom meg a sajátomat. A bejegyzés példamondatai a saját szakmai tapasztalataimból születtek.
Hozzászólás